Íme a korabeli Brigádnapló szóról-szóra!
Kelt: 1980. október 13-17-ig
Az Éti Csiga Brigád tagjai: Kovács László, Heranus Gábor, Tóth István, Varga Győző
ÉLJEN MÁSODIK OTTHONUNK A CSIRKEGYÁR!
I. nap, hétfő
Jelmondat: "Bort, búzát, békességet, szeressük a Rendőrséget!"
A Nap és a Brigád kél 5 óra 45-kor. A nevezetes épület előtt a Brigád teljes létszámmal - 4 fővel - megjelent. Nagy nehezen bejutottak, majd a munkaruhákért mentek. A ruhákat kiadó munkás - akit társa tavaly Okos Tojásnak titulált - erősen ingerelte a nevetőizmokat. Szóval, miután Záp elvtárs* kiadta a ruhákat, az egyik brigádtag - név szerint Varga Győző - teljesen elveszett a csónak nagyságú lábbelijében és hatalmas, bő gatyájában. Időnként keresték is. Ő a villanyszerelőkhöz került ampermérőnek. A feszültség jelenlétét persze így nehéz megállapítani, de nem kell félteni a villanyszerelő kartársakat. A másik három elvtársat kubikosmunkára osztották be. A munka jól is ment addig, míg Kovács László elvtárs el nem érte szervezetében az üzemi hőmérsékletet. Ekkor a brigád kezdett leállni a munkával. A brigád 8 órakor elkezdte 8:10-ig beépíteni asszimilációs tevékenység révén a szervezetébe a vajas-kolbászos kenyeret és a csokis tejet. Kaja után az egyik elvtárs kiemelt egy nagy követ a földből - és aztán a nadrágjából. A munkát csigalassúsággal, de azért vidáman, frissen végezték. Amikor Koncz Péter kartársat meglátták munkaruhában, a jókedv a tetőpontjára hágott! A munkaidő hamar letelt és a kapun kifelé szigorú ellenőrzés állta útjukat. Oly szigorú volt, hogy még a 12 x 20 cm-s kisszatyorba is belepillantott az ellenőr, hátha benne van egy tyúk. De mivel a fotocellás néni még egy árva combocskát sem tudott kimutatni - a Brigád sikeresen kijutott a gyárból!
(*korabeli megszólításforma. Ma az "úr" használatos, a szerk.)
II. nap, kedd
Jelmondat: Előre a már megépített lenini úton, de csak lassan!
Az öltözőben a munkások hangosan egymásnak jó reggelt kívánva szidják egymást. Azután áttérnek édesanyáik részletes ismertetésére. A brigád ezt nem tudta végighallgatni, mert időközben elkészült a munkaruháik adminisztrációs részének begombolásával és húzta a csíkot. Asszimilációs beépítésük* után ismét bugyogott a munkakedv. Igaz, csak kislángon. Dehát nem szabad nagyigényűnek lenni. A főnökök sem azok. Aztán, ha (az ásás során) egy kő nehezen, vagy egyáltalán nem akart kijönni a jó Anyaföldből, rögtön összeült a kupaktanács, de aztán nehezen akart onnan felállni. Időnként találkoztak az elvtársnőkkel, akik a Kopasztóban teljesítették túl a tervüket és a látványuk itt is ingerbe hozta a nevetőizmokat. A kijutás ma is bonyolult volt.
(*reggeli után, a ford.)
III. nap, szerda
Jelmondat: "Szagos szekfű, szarkaláb, jó hely az a Csirkegyár!
A nap a szokásos dolgokkal kezdődött. A meló ma már nehezebb volt, mert a Brigád tagjainak erős izomtónus-szabályozása* volt. Az egyik elvtárs fényképezőgépet hozott be és a brigád tagjait különböző pózokban örökítette meg. Később a kartársnőket is, akik a Kopasztóból vonultak ki. Teljesen úgy néztek ki, mint a fejőlányok. Ma már a Brigád 2/3-a disszimilált** is az üzem területén. Egy ott dolgozó elvtárs, akit a többiek Homoszexuális Nyúlnak tituláltak, becézve persze: Buzi Nyuszi, a munka hátramozdítását ajánlotta***. Egy másik kartárs látta, hogy milyen nehezen lapátol Tóth István elvtárs egy kis dinamitot ajánlott a földbe. Ismét mások a gyárba is.
(*azaz jó kis izomláza, a tegnapi csákányozástól. Ezeket a kifejezéseket akkor tanultuk biológiából.)
(**azaz vécézett)
(***azaz: hagyják a francba az egészet és menjenek haza!)
IV. nap, csütörtök
Jelmondat: "Ha én lebukom, Te is lebuksz"
(Erre a napra nem történt bejegyzés, valószínűleg olyan fáradtak voltak a Brigád tagjai...
V. nap, péntek
Jelmondat: "Búcsút int az óra mára, zárul Budafok Csirkegyára"
Az utolsó nap a brigádvezető jóváhagyta a döntésünket és a Brigád valamennyi tagjának a "Bontott Csirke" ezüst fokozatát adományozta. Egyúttal megkoszorúzták az Eltört Csákány műemlékét. A csákány folyó hó 16-án vesztette életét Kovács László elvtárs kezében. Varga Győző elvtárs, a villanyszerelők brigádjának a tagja az utolsó napra félórás rövidzárlattal emlékezett. És a szokástól eltérően üres zsebbel tért haza.
Ez pedig egy forgatókönyv-féleség, amit második vagy harmadik őszén készítettünk, a műsor elméletileg tartalmazott volna egy rövid krimit is, amit végül elvetettünk.
Ez pedig az 1991-es, nem hivatalos osztálytalálkozó meghívója volt: