Az 1979 - 1980-as tanévünk:

A szürke és borongós őszi tanévkezdés változásokat is hozott: cserék történtek a tanáraink között: Hűvösvölgyi Ferenc helyett megkaptuk Ruzsa Józsefet, Tahi Tóth Gábor helyett pedig a szigorú tekintetű Kőszegi Bélát.

Az előző tanév végén Sisak tanár úr szerint kiváló énekkarosok ballagtak el, és nehogy veszélyben legyen az énekkar, gondoskodott az utánpótlásról is: szeptember elején minden fiúnak be kellett mennie a tanórák után énekkari próbára és ő válogatott közülük. 

Az idei osztálykirándulásra ősszel került sor: Keszthely, Tapolca és Sümeg volt az úticél. A májusihoz képest ez nem volt valami nagy durranás. Most a kísérőtanár Kisfalusi tanár úr volt, akinek a hátán írtuk meg a hazaküldött képeslapokat Keszthelyen, a távolsági busz megállójában. A fiúk szobájába a kísérőtanár mindig akkor pislantott be, hogy minden rendben van-e, amikor éppen a Pityu az ablakkilincset szerelt, vagy a Tamás az asztal lábát próbálta visszasikeríteni, mert az kitörött, aztán még a lámpa búrájával is gondok akadtak. Mindegy, a tanár úr nem szólt semmit, örült, hogy a diákok ilyen tevékenyen és önállóan képesek megszerelni az elromlott tárgyakat! Itt indított egy érdekes hagyományt a Tomi, hogy a kirándulásokkor a szállásra történő bepakoláskor mindig a fogas alá köpött. Olyan jó vajs-mézeset. Ja, és hajnalban egy igen harsányat szokott tüsszenteni. Győző másokkal ellentétben időben ment aludni ahogy illik, a többiek meg vártak, amíg elalszik. Amikor már feltehetőleg húzta a lóbőrt, a Pityu odament hozzá és igen határozottan megrázta a vállánál fogva (mint Krisztus a Vargát): - Győző alszol? - kérdezte érdeklődve. Hát, ha esetleg eddig szendergett volna is, ezek után már biztosan nem és egy jó szorosra csomózott törölközővel űzőbe vette a Pityut. Ezek után kisebb csetepaté következett, a többi szemlélő nagy örömére.  Az ofő 10-kor takarodót fújt, de azért élt a gyanúperrel, hogy nem mindenki készül csicsikálni, ezért személyesen ellenőrizte a szobákat. Ezt nem tudva a folyosóra két szobából is szinte egyszerre akartak kilépni pont ekkor, a Pityu meg a Gábor még időben visszakapta a fejét az ajtóból, de a Kulcsár Barna rajtavesztett, mert ő nem vete észre időben a közelgő veszedelmet és az ofő elcsípte és jól lehordta. De azért a másik szobába is - ami be volt zárva - bekopogott, hogy: - Gábor, alusztok? Na ez az a kérdés, amire nincs jó válasz. Hát lehet erre egyáltalában valamit mondani?! De ha meg nem válaszolunk semmit, akkor nem hagyja abba a kérdezősködést!

Valamikor ezidőtájt vittek minket erőszakkal dolgozni a budafoki Baromfifeldolgozó üzembe (Csirkegyár), ami nem igazán dobott fel minket. Már a tény, hogy hajnali 6 órára kell beesni, ez önmagában hangulatromboló volt, de aztán a munkavégzés... Akik a Kopasztóban teljesítették túl a tervüket azok beleláttak a dolgok (és a csirkék) velejébe! Jó undorító és büdös volt. Csoda-e aztán az, hogy a Kopasztóban dolgozó tanulóknak egy falat sem ment le a torkán, amikor fél nyolc felé jelezték az ott dolgozó asszonyok, hogy: - Gyerekek, lehet reggelizni! Ja, ott ahol bokáig lehetett tocsogni a vérben, meg mindenhol a széttrancsírozott csirketetem-darabok láthatók!  De hát, mit lehetett tenni... Azután külön pszichológiai tanulmány volt minden egyes ott dolgozó (vagy lévő) kolléga is! Vagy mondhatnánk azt is, hogy patológiai eset.

Volt aztán még egy kirándulás is, november hetedikén kerestük fel Királyrétet és a környező településéket (Diósjenő, Nógrád, stb.) Akkor még tanári felügyelettel mentünk, Sisak András kísért el minket. Erre nem a teljes osztály jött el, csak néhányan: Sallós Emese, Vida Jutka, Kucsera Erika, Hopp Andi, Koncz Peti, Kovács Laci, Tóth Pityu, Hoffer Ildi, Kulcsár Barna, Heranus Gábor és Horváth Andi és a Bodri, Emese kutyája. Visszafelé a vonaton oly viharos jókedv volt, hogy Kulcsár Barna (II/A oszt. tan.) ivás közben a röhögés miatt a vonat padlójára köpte a szájában lévő vizet.

Egy alkalommal amikor a Lantos tanárnő hiányzott, Hudák tanár úr vezette le az órát mind a két orosz csoport számára. Valami olyasmiről szólt a téma, hogy az Artyeki Úttörőtáborban mindenki serényen tevékenykedik, így ott senkinek sem fehér a tenyere (tam nyet bjelorúcsek). Amikor többen is kérdezték, hogy mit jelent az az orsz kifejezés, hogy: bjelorúcsek, akkor a tanár úr a magyarázat közben a saját tenyerét mutatta fel, hogy milyen vörös a sok munkától (és amiről előzőleg gyorsan letörölte a fehér krétaport és megmozgatta, hogy nehogy fehérnek látszódjon). Az óra komoly hangulata oda volt, úgyhogy a tanár úr az osztály javaslatára elénekeltette velünk a szovjet himnuszt (szájúz nyerusímij reszpúblik szvábódhih*) a közelgő valamelyik ünnep alkalmából. Sajnos pont akkor lépett be egy tanárkolléga és döbbenten konstatálta, hogy az osztály nem kellő komolysággal harsogja a nagy testvér nemzeti dalát, a tanár úr meg szokatlan helyen, a tanári asztalon áll, heves taglejtésekkel gesztikulálva vezényel. De nekünk tetszett.

(*vagy valami ilyesmi...)

Az idei Karácsonyi műsor merőben másmilyen lett, mint a tavalyi volt: az osztályfőnök a lányokkal a fiúk szórakoztató műsorát tekinthették meg, amelyben kiemelkedő szerepet kapott egy irodalmi műsor. Ott  saját versekkel rukkoltunk elő és fellépett benne Szabó Piroska (Szabó Laci) és S. Nagy Irma költőnő (Heranus Gábor), aki a "Tengerparton" c. versét adta elő. Ez a műsor a lányok szerint jobbra sikeredett, mint a tavalyi, ezen már nem lehetett úgy aludni, mint a "Didergő király"-on... Később megtaláltuk az utolsó padban a Kucsera Erika naplóját - hogy miért hagyta ott, ki tudja -  és ő elég plasztikusan és részletesen leírta az előadás menetét. Külön kitért arra az apró vis maiorra is, hogy S. Nagy Irma költőnő mellei a szavalás kezdetén még a helyükön voltak, de később egy technikai hiba folytán fokozatosan sajna egyre lejjebb csúsztak*.

(*azaz nem rögzítették megfelelően azt a két teniszlabdát...)

Tavasszal a nőnapi műsorunkban versek mellett a fiúk elénekelték Amanda Lear akkori diszkósikerét a Fabulous Lover Love Me c. dal magyarított változatát (Levél a mesebeli szeretőtől). Nagy siker volt, bár az Ofő szerint a magyar nyelvű verzió nyomdafestéktűrő képessége itt-ott kardélen táncolt. Na igen, az akkori cenzúra szigorúbb volt...

Ezév végén - általunk ismeretlen okból - úgy gondolták néhányan, hogy átmennek másik osztályba (a D-be?). Így a Hoffer Ildikó, Kövesi Kati, a Kranyik Andrea és a Kulcsár Barna nem velünk kezdte a harmadik osztályt.

Oldal: ESEMÉNYEK II. osztály
Negyedik A (1978-1982) - © 2008 - 2024 - negyedika.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat